Vármegye-bérlet költségtérítésének adózása

2023. május 1-jével bevezetésre kerültek a vármegye- és országbérletek. Az új, kedvezményes árú bérleteket a munkáltatók munkába járás címén, adómentesen juttathatják a közigazgatási határon kívülről járó dolgozóik részére. Az új lehetőség természetesen új dilemmákat is felvet, ilyen például az egy vármegye területén belüli munkába járás kérdésköre.

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 51. § (2) bekezdése értelmében a munkáltató köteles megtéríteni azt a költségét, amely a munkaviszony teljesítésével indokoltan merült fel.
A munkaviszony teljesítésével összefüggésben indokoltan felmerülő költségnek minősül - többek között - a munkába járás során felmerülő utazás is, amelynek szabályait a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló a 39/2010 (II. 26.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Rendelet) tartalmazza.
A Rendelet 3. § (1b) és (2) bekezdése értelmében a munkáltató köteles megtéríteni a napi munkába járáshoz kapcsolódóan a következő bérlettel vagy menetjeggyel való elszámolás ellenében azok árának legalább 86%-át:
- bármely menetjegy vagy bérlet, amelyről a feltüntetett viszonylat alapján megállapítható, hogy alkalmas napi munkába járásra és hazautazásra,
- helyközi országbérlet, helyközi vármegyebérlet, valamint egyéb olyan, az országosnál kisebb területi érvényességű bérlet, amely meghatározott területen érvényes, továbbá alkalmas és szükséges a napi munkába járásra és hazautazásra történő felhasználásra.

A fentiek alapján megállapítható, hogy a Rendelet hatálya kiterjed az idén bevezetésre került országbérletre is, illetve vármegyebérlet esetében értelemszerűen arra, amely alkalmas és szükséges az adott munkavállaló munkába járásához.

Munkába járás egy vármegye területén belül

Ha a munkavállaló napi munkába járása egy vármegye területén belül valósul meg, akkor nem kérheti adómentesen az országbérlet árának a megtérítését a munkáltatótól.

Abban az esetben, ha a munkavállaló napi munkába járása egy vármegye területén belül valósul meg, akkor nem kérheti adómentesen az országbérlet árának a megtérítését a munkáltatótól, tekintettel arra, hogy a Rendelet célja az, hogy a munkába járás kapcsán felmerült szükséges költség kerüljön megtérítésre a munkavalló részére.
Amennyiben egy vármegyebérlettel megoldható a munkába járás, nincs annak jogszabályi alapja, hogy a munkáltató kötelező módon az országbérletet térítse meg a munkavállaló részére.

A Rendelet 3. § új (1b) bekezdéssel történő kiegészítésének jogalkotói célja az volt, hogy a Rendeletben meghatározott munkáltatói költségtérítés ne csak a munkavállaló lakóhelye (tartózkodási helye) és munkahelye közötti viszonylatra kiadott bérletére, hanem a területi érvényességű bérletre vonatkozóan is biztosítható legyen a munkáltató által, amennyiben a lakóhely (tartózkodási hely) vagy a munkahely az adott érvényességi területre esik.

A módosításnak ugyanakkor nem volt célja az, hogy a munkáltatót munkába járás költségtérítése jogcímen olyan területi érvényességű bérlet árának részbeni megtérítésére kötelezze, amely nem szükséges a munkába járáshoz, illetve drágább egy, a munkába járásra szintén alkalmas viszonylatra kiállított bérletnél, ami ezáltal a munkáltatónak többletköltséget jelentene.
Ezáltal a módosítás csak lehetőséget adott a munkáltatónak arra, hogy a Rendeletben foglalt előírások figyelembevételével akkor is megtéríthesse a munkavállaló számára a munkába járás, illetve hazautazás költségeinek meghatározott részét, ha a munkavállaló helyközi ország- vagy vármegyebérletet vásárol.
Ebből következően Rendelet lényegében mérlegelési lehetőséget és döntési szabadságot biztosít a munkáltatónak abban, hogy a költségtérítést munkába járásra alkalmas viszonylati vagy területi érvényességű bérlet igénybevétele után nyújtja a munkavállalónak.
Ebben természetesen szerepet játszhatnak a munkáltatók költségvetési helyzetei és a munkavállalói igények is.
A területi érvényességű bérlettel a munkába járás egyszerűbbé válhat a szélesebb körű felhasználási lehetőségek miatt (például a szolgáltatók számától független, rugalmas útvonal- és eszközválasztási lehetőség miatt).
 
Az előzőek alapján a munkáltatónak nem kötelessége, hogy az egy vármegyét érintő munkába járás, illetve hazautazás esetén az országbérlet árához nyújtson költségtérítést.
Az adójogi szempontot befolyásolja, hogy egyrészt a Rendelet szerinti térítési forma alternatív, illetve az abban rögzített mértéknél meghatározott mértékig magasabb térítés is adómentesnek tekinthető, másrészt azonban nem hagyhatók figyelmen kívül a Rendeletben rögzített feltételek sem.

Ebből és az előzőekben leírtakból következően

egy vármegyét érintő munkába járás esetén a viszonylati jegy vagy bérlet helyett legfeljebb az egy vármegyére érvényes vármegyebérlet ára téríthető adómentesen, akár 100 százalékos mértékben.

Az országbérlet árának megtérítése

Abban az esetben, ha a munkáltató elfogadja az országbérletet, a vármegye bérlet árát meghaladóan fizetett térítés a munkavállaló munkaviszonyból származó jövedelmeként adókötelessé válik.

Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha a munkába járás csak egy vármegyét érint, de a munkáltató az országbérlet árát téríti meg vagy annak megvásárlására alkalmas összegű költségtérítést fizet a munkavállalójának, mert az olcsóbb számára, mint az eddigi lakóhely és a munkavégzés helye közötti viszonylatra vásárolt dolgozói bérlet.
Az előzőek okán az egy vármegyét érintő munkába járás esetén az adott viszonylatra érvényes jegy árának térítése helyett csak az egy vármegyére érvényes bérlet árának megtérítése fogadható el az Szja tv. 25. § (2) bekezdésének megfelelően.

Amennyiben a munkáltató országbérletet térít akár 100 százalékos mértékben, akkor a vármegye bérlet árát meghaladó rész a munkavállaló munkaviszonyból származó jövedelmeként válik adókötelessé.